Új blogjaim (Fontos értesitő)

Köszönöm mindenkinek a lelkitáplálék sikerét, köszönöm a figyelmet, a hozzászólásokat és a sok kedves levelet, és a kedves, biztató szavakat, az épitő kritikát, mindent, ami további munkára késztetett! Elértem ahhoz a pillanathoz, amikor döntenem kellett és a lelkitáplálékhoz nem adok több bejegyzést. Az eddigieket hagyom és továbbra is olvashatók lesznek.

Hogyan tovább?

Az utóbbi időben sokat dolgoztam az alábbi két magyar nyelvű blogomon: Te rongyos élet ami emigránsoknak készült és

A mi utunk, ami olyan embereknek szól, akik a tudatos életet választották.

Akik feliratkoztak a lelkitáplálék hirlevélre, nem fognak több értesitőt kapni (nem szükséges, de le is iratkozhatnak) és bármelyik új blogra feliratkozhatnak.

Szeretettel várok minden kedves látogatót!
Hálás köszönetem!

Teri



folyt... klikk itt

A DVD nyertes

A januári DVD sorsolás nyertese: Tímár Bence lett. Gratula!


folyt... klikk itt

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,
Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

folyt... klikk itt

Magyar Himnusz

folyt... klikk itt

Visszatérő emlékek

Neved nem jut mindig eszembe
és mosolyod fénysugarai
emlékeimből halványulnak,
majd időnként visszatérnek
mikor lágy zenét hallgatok
csendes, ködös, őszi estéken.
Csókjaid megérintik cserepes ajkaim
és kezed mint régen érinti testemet,
megrázkódom és kábultan,
riadva térek magamhoz.
Az elme játszott velem,
vagy én játszottam az emlékekkel?
Nem tünődök sokat a kérdésen,
mert mosolyod villan elém
kérdezvén gondolok-e rád.
Igen, néha gondolok.
Bár az évek ellszálltak
és hajam őszül, a múlt szép volt
és az együtt töltött idők
édes ízzel térnek vissza.

folyt... klikk itt

Gyurkovics Tibor:Ebek harmincadja Előadja:Tímár Bence Kaleidoszkópia Versfesztivál 2009

Bencéről már olvashattatok előző bejegyzésemben. Itt a cikk róla és szüleiről annak, aki még nem olvasta. Bence napról napra érik, csiszolódik és fejlődik. Fantasztikus érzéssel tolmácsolja a versek mondanivalóját és mindig felkavarja érzelmeimet. Nagyon büszke vagyok rá!

folyt... klikk itt

Karácsony

folyt... klikk itt

Fénylő csillag a hóesésben (Kati néni legendája)

A Bári határnál nőttem fel, ami földrajzilag Bár és Mohács között van. Bár akkor körülbelül 800 lelket számlált. A Mohács felé húzódó rész a Mohácsi Szőlőhegy. Az akkori csendes, tanya jellegű Szőlőhegy azóta üdülőteleppé fejlődött. A Duna sokakat vonzott magához és a városok lakói odajártak kikapcsolódni. A tavasz csodálatos volt, mikor a természet újra-éledt, a nyár hosszú, forró, az ősz színes és szürettől mozgalmas. De a tél hideg volt és akkor még sokat esett a hó. Az ég kék volt, a hó ropogott a lábunk alatt és a hideg egészséges pírt festett arcunkra.


Szerettem az évszakokat, mindegyiket más oknál fogva. A telet azért, mert téli szünetkor két-három hétig játszhattam. Szerettem a karácsonyt és varázslatos hatással volt rám és szomszédunkra, az idős Kati nénire. Sok közös vonásunk volt Kati nénivel: mindketten szerettük a virágokat, a havat, sütni, főzni, díszíteni, énekelni és táncolni.

Volt valami, ami nem volt közös bennünk: Kati néni szeretete a csökönyös öreg tacskója iránt, akiről állítottam, hogy utált engem, mert örömét lelte abban, hogy megkergetett és vicsorítva megugatott. Akkor még azt hittem, okosabb voltam Csibinél mert gyorsabban futottam és ha kellett, fára másztam előle. Egy nap Kati néni a kutyáját kereste nálunk. Ígértem neki, hogy hazaviszem azt az akármit, ami vicsorított rám, megugatott és megkergetett. (Persze) Miután mindenki a kutyát kereste és senki sem találta átmentem Kati nénihez Csibi után érdeklődve. A problémára azonnali választ találtunk, amikor Csibi az ágyból kidugta fejét és hangosan, szokásos sivító hangján megugatott. Ez a nap sok örömöt okozott Kati néninek és nagy csalódást nekem. De térjünk vissza az évszakokra, különösen a karácsonyra.

Egyikünknek sem volt sok pénze dekorációra, ezért csoki papírt gyűjtöttünk egész évben, és abba diót csomagoltuk. Volt valamennyi szaloncukor is a fán meg papír lánc, amit az iskolában készítettem. A fáink nem voltak magasak, mert a nagy fák sokba kerültek, de nagyon örültünk nekik.

Minden szent este meglátogattuk egymást vacsora után, ami általában úgy kezdődött, hogy felugrottam a székről és miután kabátot húztam, rohantam Kati nénihez, amilyen gyorsan tudtam. Ő már várt és én kiváncsian néztem a karácsonyfájukat, gyertyát, csillagszórót gyújtottunk és énekekre fakadtunk. A gyertyafény a csillagszóróval meghitt hangulatot teremtett. Mindig megkínált finomabbnál is finomabb süteményeivel, aztán mentünk hozzánk. Ott is lekapcsoltuk a villanyt és gyertyát gyújtva énekeltünk a karácsonyfa előtt. TV-nk nem volt, de bekapcsoltuk a rádiót, ahol történeteket, énekeket és zenét hallgattunk.

Karácsony napján a két család együtt ment a bári templomba, sokszor csillogó, fagyos, ropogó havon lépkedve. Az ég kék volt, és a hideg egészséges pírt festett arcunkra. Kislányként is éreztem az emberek egymás iránti szeretetét és az ünnepek szent hangulatát. A szeretet melege átjárta a hideg templomot. Azon a napon felebarát volt mindenki, kezet fogtunk egymással és úgy énekeltünk, hogy mindannyian szeretet teljessé váltunk. Nehéz lenne eldöntenem, hogy a templomban töltött idő, vagy Kati nénivel átélt perceim voltak meghatóbbak. Azt hiszem, mindkettőért egyformán hálás voltam.

Az évek elszálltak és Kati nénivel való látogatásaim rövödek lettek mert vőlegényem szüleivel töltöttem a szentestét, de a délután még mienk volt.

1986-ban Ausztriában voltam menekült táborban, mikor megtudtam, Kati néni meghalt. Szomorúan érintett, hogy nem mehettem temetésére. Akkor még börtön büntetés járt volna azért, mert elhagytam Magyarországot. 1988-ban Torontóba érkeztem és ott töltöttem első kanadai karácsonyomat. Akkor férjnél voltam és férjem családjaval együtt mentünk magyar éjféli misére. Soha nem felejtem azt az éjt. Csendes volt, mint legtöbb szent este és hasonló meghitt érzés vett körül, mint amit a Kati nénivel töltött karácsonyok hoztak. Hó nem volt, de mikor mise után kimentünk a templomból óriási pelyhekben hullott. A meglepetéstől alig kaptam levegőt. Minden csodás, tiszta, hófehér volt és csendes, mint mindig, mikor havazik. Felnéztem, mint szoktam, amikor a havazást ámulom, és a sűrű hóesésben egy fényes csillagot láttam. Aztán könycsepp pergett arcomon végig és Kati nénire gondoltam. Mikor megkérdeztem mindenkit hogy látták-e a csillagot azt kérdezték: milyen csillagot?

A mai napig sem tudom mi történt, de állítom, hogy a sűrű hóesésben láttam egy csillagot.

folyt... klikk itt

Virtuális gyertyák

Nagyon egyszerű a menete, csak be kell írni egy nevet, egyet kattintani az egérrel és máris meggyullad a gyertya. Egy újabb kattintással pedig meg lehet nézni a neveket, amit addig beírtak. Ráadásul ingyen van és a gyertyák nem égnek el.


Néhány éve készítettem egy DVD-t, aminek a szereplői fiatalok voltak, akik egy makacs kábitószerről szoktak le. A felvételek és szerkesztés során sokat tanultam azoknak a sorsáról, akik ennek a kábitószernek a rabjává válnak. Sokan meghaltak a használatától. Akkor merült fel bennem, hogy valamit tenni akarok ezekért a gyerekekért. Eszembe jutott, hogy jó lenne, ha alkalmat adnék nekik hogy virtuális gyertyákat gyújthassanak elhúnyt barátaiknak. Megkérdeztem Enrique-t, zseniális webmesteremet, hogy van-e valami ilyen szolgáltatás. Azt mondta, ő nem tudja, hogy létezik-e de minden lehetséges és majd mi megcsináljuk. Miután leírtam neki elképzelésemet, eltervezte a technikai részét, én pedig felvettem a szükséges vizuális anyagot és hamarosan megszületett a virtuális gyertya gyújtás.

Amióta elkészült a magyar nyelvű blogom és a honlapom magyar része, gondoltam, elérhetővé teszem ezt a szolgáltatást magyaroknak is. Íme, elkészült és mindenkinek rendelkezésére áll. Nagyon egyszerű a menete, csak be kell írni egy nevet, egyet kattintani az egérrel és máris meggyullad a gyertya. Egy újabb kattintással pedig meg lehet nézni a neveket, amit addig beírtak. Ráadásul ingyen van és a gyertyák nem égnek el. Az egyedüli jelenlegi hátránya, hogy nem szereti a rendszer az ékezetes betűket. Enrique tervezgeti átdolgozni a rendszert de addig is mehet ékezetek nélkül. Tehát, ha szeretnél elhúnyt szeretteidért, vagy gyógyulásra szorulókért gyertyát gyújtani, akkor kattints ide!


folyt... klikk itt

Szerelmes fohász

Ugye nem nyílnak még el a virágok,
ugye nem múlik még el a nyár?
Ugye bolyongunk még a vízparton
kéz a kézben a fűzfák árnyékában?

Ugye szorítod majd kezem
esti fohászunk után és reggel
ugye karjaidban ébredek?

Ugye mellettem leszel majd
mikor habozva állok a keresztútnál
és az élet kanyargós ösvényét
ugye veled járom meg?

Ugye meghallgatod bánatom
és örömöm megoszhatom veled?
Ugye téged foglak látni mielőtt
szemem utoljára hunyom le?

folyt... klikk itt

Habzsolás

Magammal viszem a tarka rét
festői színeit és bódító illatát.
A búzaföld rengő, hullámzó mozdulatát
és az erdősávok ölelő símogatását.

Magammal viszem a dunai fák
sejtelmes suttogását és a víz áramló,
csobogó, locsogó, robogó moraját
és selymes, nyugtató, hűsítő tapintását.

A virágzó napraforgó mosolygó,
aranyló látványát is megragadom
és a szellő játékos ugrándozását is
az emlékek zsákjába mélyen eldugom.

A dombok játékos vonulatát ellopom,
az őszi erdő tarkaságát zsebembe bújtatom,
a gólyák kereplését, a magyar szürke gulyát
és minden szépet, minden kedveset, mindent,

ami magyar, mindent, mindent,
mindent magammal viszek.

folyt... klikk itt

Inspiráció az internet hullámain keresztül

Az internet kellemes oldala, hogy fantasztikus emberekkel hoz kapcsolatba, akikkel egyébként nem találkozhatnék. Egy ilyen családdal hozott össze a "véletlen". Nagy inspirációt merítettem tőlük és példájukból oly sokan tanulhatnánk.

Néhány hónapja olyan vágyam kerekedett, hogy videót készítsek és ilyenkor jobb, ha engedelmeskedek a fejemre telepedett múzsáknak, mielőtt mérgesek lesznek, aminek komoly következményei lehetnek. Elkészült hát a videó és jól sikerült, de sokkal jobban szerettem volna, ha férfi szavalta volna a verset, de nem jutott eszembe hogy kit kérjek meg rá, amíg kaptam egy értesítőt a YouTube-on egyik ismerősömtől és újból meghallgattam fiát, Tímár Bencét szavalni. Végre úgy leesett a tantusz, hogy a padló ketté repedt tőle.

Bence Magyarország Északkeleti részén egy kis községben, Berentén él. Egy szuper tehetség és fantasztikus tisztasággal, érzékkel szaval. Nem lepett meg, hogy szavalóversenyeket nyert, nyer és nagy sikert arat, amerre jár. Stílusa már régen lenyűgözött és mindig örömmel hallgattam. Úgy gondoltam, megkérem, vegye fel nekem a szavalatot, ha van kedve hozzá. Jött egy gyors, nagyon udvarias válasz, amire nem számítottam egy tizenhét éves gyerektől. Felvette és elküldte az anyagot napokon belül és átdolgoztam a videót, az ő hanganyagával. Még most is borsódzik a hátam és megerednek a könnyeim, mikor rágondolok, olyan szépen és olyan átéléssel szavalja a verset. Először picit zavart, hogy kissé tagolt lett, de aztán rádöbbentem, hogy ha én lettem volna Radnóti Miklós, én is úgy, tagoltan beszéltem volna feleségemhez a lágerben, gondolva, tán sosem látom újra. És még azt mondják, nem lehet a fiataloktól tanulni! Ő látott valamit, amit én nem láttam.

Amikor megkérdeztem, hogy ki szerkeszti a YouTube-on levő videóit, újabb meglepetés ért mikor azt írta, hogy anyja, Tímárné Kovács Tímea. Hogy miért lepődtem meg ezen? Mert kilenc éve nem lát. Bence megírta, hogy a videó szerkesztés családi tevékenység náluk, ugyanis apja, Tímár Pál pontosan leírja a felhasználandó képeket feleségének Tímeának, ő kiválasztja az oda beillőket és fiuk, Bence szavalja a verset. Mivel néhány videót megszerkesztettem és tisztában vagyok azzal, hogy mennyi munka jár vele, azzal is, hogy át kell látni az egész folyamatot, sosem gondoltam, hogy valaki vakon meg tudja ezt tenni és nem is akármilyen eredménnyel, mert a képei óriási dramatikai hatással vannak a versekre. Felvettem hát a kapcsolatot Tímeával és azt tapasztaltam, hogy pozitív kisugárzásáról könyveket lehetne írni, mert mindenben a jót látja, vagyis tapasztalja.

Úgy döntött sikertelen szemműtétjét követően, hogy nem fog önsajnálatban élni, és nem fogja fia és családja életét tönkre tenni, hanem a legjobbat fogja életéből kihozni. Az az érzésem, hogy ő mindig is azt tette. Meg is van az eredménye. Fia, Bence sokszor kifejezi, hogy anyja áll sikerei mögött nem csak szeretetével, de a versek iránti affinitása révén is. Már egész fiatalon elültette a magot fiában és azóta is sokat foglalkozik az egész család a versekkel. József Attila születésének 100-ik évfordulóján gyertyát gyújtottak és a költő verseit olvasták fel. Ilyen módon emlékeztek tragikus életére. Elgondolkodtató, hogy hány család esik szét a legkisebb probléma előbukkanásánál. Tímáréknál ez nem így volt, mert az egyébként is összetartó család még jobban összefogott. Amióta megismerkedtem velük, igyekszem példájukat követni és szinte hallom Tímea szavait:
-Azt vallom Teri, hogy amíg az ember szellemisége toppon van sok mindenre képes. Az teszi emberré az embert! Ez erősödött meg bennem még jobban amióta nem látok.



A Tímár család videóit itt lehet megnézni:
http://www.youtube.com/user/1Timcso

Timi új blogját pedig itt:
http://ahangokbirodalma.blogspot.com/


folyt... klikk itt

A láng nyomában

2009 október 30-án megérkezett a téli olimpia lángja Athénből. E napon végig járja Viktória utcáit, aztán Vancouver szigetet, majd elkezdi három hónapos kanadai útját. Erről készűlt videómat itt lehet megnézni. Ez az első videóm, ami HD formátumban lett felvéve és a kép elképesztően tiszta és éles. Sajnos a YouTube-on nem olyan éles, mint eredetiben.

Ugrok megnézni


folyt... klikk itt

Elkészült az új honlapom

Elkészült az új honlapom www.teripetz.com most már magyar oldalakkal is. A magyar gombra kattintva a bal oldali menük alatt minden menü és tartalom magyarul érhető el.

Az angol rész tovabbra is a régihez hasonlóan működik, csak most az English gombra kell kattintani. Érdemes a honlapot is megnézni, mert vannak dolgok, amik nincsenek fenn a blogon. Kellemes időtöltést kívánok!

Teri
folyt... klikk itt

Béda

A Bédai táj az ősz színeiben pompázik.
A tükörsíma víz visszaveri a fák
élénk sárga és tűzpiros lombjait.
A nap még melegen süt és a madarak
vígan csicseregnek az erdőben.
A gólyák már elköltöztek délre,
most a réti sasok urallják a vidéket.
A mocsári nád büszkén leng a szélben
készülve a télre, mikor magvait
szélnek ereszti, mint tavasszal
fiókáikat eresztik a vízpart lakói.

folyt... klikk itt

levél a hitveshez

folyt... klikk itt

Alice néni és Matild

nagyításhoz kattints a képre



Mindketten izgultunk Alice nénivel, mikor 24 év után újból találkoztunk. Az ebédlőnkben ültünk és párom, Neil szerint látszott rajtunk, hogy nagyon szeretjük egymást. Ölelgettük, csókolgattuk egymást, sírtunk, nevettünk,meséltünk egymásnak az életünkről és beszéltünk a régi szép időkről. Alice néni elmondta, hogy mennyi szeretetet kapott tőlünk és gondolta, jó lenne összehozni egy találkozót. Megígértem neki, hogy megszervezem.

Először úgy gondoltam, egyszerű lesz, csak feladok egy hirdetést a helyi újságban és a telefonok majd jönnek maguktól. Egy régi barátnőmön kívül senki sem telefonált, legalább is nem a kórusból. A kitűzött időpont előtt egy hónappal kétségbeesve hívtam Ilike barátnőmet és megkértem, segítsen. El kezdtünk egy listát írni a lányok nevével, de nehéz volt, mert mindenki férjhez ment, és legtöbbnek nem tudtuk a férjes nevét. Mindezek ellenére sikerült kb. húsz kórus taggal beszélni és legtöbben eljöttek a találkozóra. Még a volt igazgató helyettest, Bognár Matild tanárnőt is sikerült elérni, aki nagy támogatója volt egykor a kórusnak.

Finom vacsoránk volt egy nagyszerű étteremben és mindannyian röviden meséltünk életünkről. Írtam egy beszédet és vele együtt felolvastam Alice nénivel kapcsolatos írásom első részét. Aztán Bognár tanárnőnek ünnepélyes keretek közt átadtam egy szemüveget, aminek a lencséjét rózsaszínűre festettem, mert mikor a kórus elutazott, és a tanárnő felszállt a buszra, mindig valami ehhez hasonlót mondott: - Lányok: nincs, cigi, nincs pia és nincsenek fiúk, megértettétek? Erre mi mint a forró víztől összement ruha, süllyedtünk a székünkbe és egész úton nagyon óvatosan integettünk a mögöttünk levő fiú konvolynak. Mire példának okáért Keszthelyre értünk, a tanárnő látása meggyengült, mert nem látta, mikor a sor végén cigiztünk, azt sem látta, hogy néhány lányt fiú kísért és kezét szorongatta. A Helikoni kitűnő szereplésünk tiszteletére pedig minden lánynak fizetett egy kört a Sásdi kocsmában, ahol énekelve versengtünk a helyi fiúkkal.

Szóval a rózsaszín szemüveget azért kapta, hogy ne felejtse az életet rózsaszínben látni. Remélem, soha nem kell nehezebb dolgokkal szembesülnie, mint az igazgató helyettesünknek lenni és bennünket fegyelmezni. Ott a találkozón kijelentette, hogy ezentúl tegezhetjük. Azt a benyomást keltette bennem, hogy a formalitásnak tényleg vége lett, mikor felállt és így szólt: Petz Teri, fasza csaj vagy, lányok, köszönöm, hogy eljöttetek! A mosolyokat és meghatott arcokat látva úgy gondolom mindannyiunknak jól esett ennyi év után találkozni. Úgy látszik Alice néni még most is összetartja a kórust, legalábbis egy részét. Azóta talán régi kapcsolatok újultak meg, amik az idő múlásával elmosódtak ugyan, de a szertet, az összefogás időt, nehézséget ellentmondva sosem múlik el. Köszönjük Alice Néni és Matild!

folyt... klikk itt

Alice néni

nagyításhoz kattints a képre

Alice néni volt egyik mentőangyalom a robbanékony kamasz éveimben. Bútorasztalos tanuló voltam, a szakma egyáltalán nem érdekelt és egy-két tárgy kivételével kettes és hármasra álltam. Matematika, fizika és legtöbb tárgy messzebb állt tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Amit szerettem és értékeltem az az irodalom, nyelvtan volt, irodalmi színpad, versek, az iskolarádió és Alice néni kórusa, mert csodálatos érzékkel kezelt bennünket és győzteseket nevelt belőlünk.
Bármi kórus-versenyen vettünk részt, aranyat nyertünk és nagy elismerést az ő kreativitása révén. Még a Keszthelyi Helikonra is eljutottunk.

Sosem felejtem módszerét, amivel önbizalmunkat emelte azzal, hogy kiemelte pozitív tulajdonságainkat. Az összetartás és készségünk egymást segíteni is óriási összefogó erő volt a kórusban. Ha valaki lassabban tanult egy éneket, addig gyakoroltunk, míg megtanulta és ha kellett, külön segítettünk neki. Mikor másodikos voltam Alice néni megkért, hogy segítsek az altot előkészíteni egy szereplésre és mikor beteg volt megkért, hogy a kórust vezényeljem egy iskola ünnepélyen. Nagyon fontosnak éreztem magam és arcom virított a büszkeségtől, mikor a színpadra vonultunk. A sikeres szereplés és hatalmas taps után úgy éreztem én vagyok a világ legfontosabb embere. Miután a függönyt összehúzták, belőlünk, énekkaros lányokból egy hatalmas gombóc lett, mert úgy öleltük, csókoltuk egymást.

Miután szakmunkásvizsgáztam egy ideig még visszajártam énekelni és Alice nénit meglátogatni, aztán elmaradt a kapcsolat, ami számomra olyan fontos és meghatározó volt életemben. Húsz év eltelt, közben Kanadába emigráltam és még akkor is sokat gondoltam Alice nénire és a kórusra. Néhány éve karácsony előtt, mint már sokszor, a honvágy szomorú érzése napokig gyötört és az olyankor számomra bevált orvossághoz folyamodtam és telefonáltam magyarországi szeretetteimnek. Egy barátnőm segítségével sikerült Alice néni telefonszámát megszerezni és felhívtam telefonon. Mivel nem gondoltam, hogy emlékszik rám, a bemutatkozás után el kezdtem magyarázni, hogy honnan ismerem. Később kiderült hogy nem volt szükség magyarázkodni, mert emlékezett.

Beszélgetésünk során elmondtam neki, hogy a zene milyen óriási befolyással van érzelmi életemre, hogy a nehéz kamasz éveimet mennyire gazdagította jelenléte és hogy ő táplálta belém a zene szeretetét. Hirtelen sírást hallottam a vonal végén. Mikor megkérdeztem miért sír, azt mondta: - Ha csak egy diákot ennyire befolyásoltam, akkor boldogan fogok meghalni, mert ének-tanári küldetésemnek eleget tettem.

Véleményem szerint Alice néni nem csak ének-tanár volt, hanem reményt adott, mert értékelte tehetségünket és önbizalmunkat emelte azokban az években mikor legjobban szükségünk volt rá, mert nem ismertük értékeinket. Köszönjük, Alice néni!

Hamarosan jön a folytatás. Addig is várom a hozzászólásokat és véleményeket.

folyt... klikk itt

Anya és gyermeke

Egy kislány magányosan, szeretet hiányában nő fel
és élete során gyengédségre, kedvességre vágyik.
Árva szíve belefásul a magányba,
s felnőtt korára fáradt, gyötrött nővé lesz.
Gyermekét próbálja szeretni,
de nem tudja hogy fejezze ki azt,
amire sóvárogva mindhiába várt.
Gyermeke menekül a magánytól, rossz útra tér.
Szeretetet keres, de a tévúton gyötrelmet talál.
Az anya próbálja gyermekét a jó útra vissza téríteni
és rájön, mennyi nehézség vár mindkettőjükre.
Egymásba vetett hitük és ragaszkodásuk
vezérli őket a nehézségeken át.
Megtanulnak önzetlenül, fenntartás
és ítélkezés nélkül szeretni.
Megtanulnak a madarakkal együtt szárnyalni
és bánatukat, keserűségüket a szélben szabadon engedni.
Megtanulnak céljaikban és egymásban bízni és megbocsájtani.
Rájönnek, hogy bármi is történt a múltban,
mindig van remény a boldogságra.
Rájönnek, hogy az életben mindig új esélyek várnak rájuk,
ha feloldódva, nyíltan megragadják azokat.
Az anya és gyermeke legjobb barátra talált egymásban,
mert együtt átléptek a sötétség marcangoló viharán
és megtalálták a szeretet fénylő sugarát.
folyt... klikk itt

Az átültetett fa

Hazám még sok lehet,
de szülőföldem csak egy van.
A világon bárhol élek,
időnként visszavágyom.

Mint egy fa, mikor átültetik
terebélyesedhet máshol,
növeszthet gyökereket új talajban,
mégis a gyökerek keresik a régi földet.
folyt... klikk itt