Habzsolás

Magammal viszem a tarka rét
festői színeit és bódító illatát.
A búzaföld rengő, hullámzó mozdulatát
és az erdősávok ölelő símogatását.

Magammal viszem a dunai fák
sejtelmes suttogását és a víz áramló,
csobogó, locsogó, robogó moraját
és selymes, nyugtató, hűsítő tapintását.

A virágzó napraforgó mosolygó,
aranyló látványát is megragadom
és a szellő játékos ugrándozását is
az emlékek zsákjába mélyen eldugom.

A dombok játékos vonulatát ellopom,
az őszi erdő tarkaságát zsebembe bújtatom,
a gólyák kereplését, a magyar szürke gulyát
és minden szépet, minden kedveset, mindent,

ami magyar, mindent, mindent,
mindent magammal viszek.