Ugye nem nyílnak még el a virágok,
ugye nem múlik még el a nyár?
Ugye bolyongunk még a vízparton
kéz a kézben a fűzfák árnyékában?
Ugye szorítod majd kezem
esti fohászunk után és reggel
ugye karjaidban ébredek?
Ugye mellettem leszel majd
mikor habozva állok a keresztútnál
és az élet kanyargós ösvényét
ugye veled járom meg?
Ugye meghallgatod bánatom
és örömöm megoszhatom veled?
Ugye téged foglak látni mielőtt
szemem utoljára hunyom le?
2 comments:
Drága Teri:-)
A REMÉNY, és a HIT világon a legfontosabb!!!
Reménykedjünk abban, hogy a remény "halhat" meg legutóljára. A virágok és a szerelem örök...
Kedves Teri!
Születünk és halni is fogunk...nehéz ezt megérteni...és az út végén is azt szeretnénk,hogy az legyen majd velünk akit a legjobban szeretünk...S mindvégig bizonyosságot akarunk arról,hogy velünk,mellettünk van szerelmünk,kedvesünk.
Nagyon szép vers...
Puszi Timi
Megjegyzés küldése