Visszatérő emlékek

Neved nem jut mindig eszembe
és mosolyod fénysugarai
emlékeimből halványulnak,
majd időnként visszatérnek
mikor lágy zenét hallgatok
csendes, ködös, őszi estéken.
Csókjaid megérintik cserepes ajkaim
és kezed mint régen érinti testemet,
megrázkódom és kábultan,
riadva térek magamhoz.
Az elme játszott velem,
vagy én játszottam az emlékekkel?
Nem tünődök sokat a kérdésen,
mert mosolyod villan elém
kérdezvén gondolok-e rád.
Igen, néha gondolok.
Bár az évek ellszálltak
és hajam őszül, a múlt szép volt
és az együtt töltött idők
édes ízzel térnek vissza.