Kati néni Freund Jánosné szül. Wissmann Katalin emlékére

Sokszor futottam hozzá én, a kislány
mikor gyengéd szeretetre vágytam.
Kedves szavai gyógyírként hatottak,
süteményei, kalácsai ízletesek, omlósak
és a környék legjobbjai voltak.
Kertjében virágok ezer színe pompázott,
ablakában télen karácsonyi kaktusz virágzott.
Lesve figyeltem minden mozdulatát,
amint elkészítette az illatos vacsorát.
Alacsony volt, zömök és dolgos,
keze alatt a világ szebbé vált.
Könnyei nem voltak, vagy sosem láttam,
lágy mosolya el nem hagyta.
Nem tudom szép volt-e arca,
vagy tiszta lelke tette széppé,
de azt tudom, hogyha van menyország,
ő most onnan mosolyog ránk.

Victoria, 2009 január 12. folyt... klikk itt

Ecset úr (videó)

folyt... klikk itt

Szeptemberi elmélkedés (vers)

Elmélkedtem ott a síri csendben,
a színes ablakokból áradt a fény,
mintha isten szent kegyelme
szállt volna a fénycsóvákban felém.

A szeptemberi meleg átjárta testem
és jóleső érzéssel töltött el.
A gerendák tompán koppantak
a kora reggeli melegben.

Rádöbbentem, rég jártam itt,
utoljára gyermekként éreztem így.
Akkor még sokat tűnődtem
Isten, s ember akaratán.

Úgy szerettem volna tudni
miért hagyja, hogy szenvedjünk,
s hogy szeretet hiányában,
magunkra hagyva nevelkedjünk.

Egy percre magam előtt láttam
a tíz éves ártatlan kislányt,
amint áhítattal ült a padban,
s hirtelen eleredtek tisztító könnyeim. folyt... klikk itt